Másnap reggel a könyvvel a fejem alatt ébredtem, amikor is kopogtattak. Reflexszerűen rávágtam volna egy „Nyitva!” féleséget, de inkább feltápászkodtam a pihe-puha ágyból s odamentem az ajtóhoz. CeCe mosolygott rám vidáman, frissen és üdén.
- Szépséges reggelt, Lizzie! - kuncogva arrébb álltam, hogy betudjon jönni a szobába. Becsuktam az ajtót és a hajamba túrva leültem a lány mellé az ágyra.
- Mitől vagy ennyire feldobva? - kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben a párnának használt, kissé meggyűrődött könyvet az éjjeliszekrényre tettem.
- Mától nekem is Ethan lesz a terapeutám - vigyorodott el, én pedig a név hallatán megforgattam szemeimet. CeCe zavartan felsóhajtott. - A tegnapi miatt pikkelsz rá ennyire?
- Nemcsak a filmnézés játszik közre most, elárulom - mormoltam a takaróm pöckölgetve. - Tracy volt olyan kedves, hogy tájékoztatta Ethan-t a némaságomról... Ez még nem lenne semmi, ha a terápia végén nem marasztalt volna az irodájában és nem kérdezősködött volna. A válaszaimat le kellett írnom.
- Bejössz neki, ennyi - mosolyodott el mindentudóan, mire felhorkantottam. - Ne már, Liz! Te tényleg ennyire magadba vagy fordulva? Nem veszed észre, hogy egy két lábon járó tökéletesség érdeklődik irántad?
- Egy teljes napja ismer - nyögtem fel reménytelenül, de barátnőm nem adta fel. Veséig hatoló tekintettel meredt rám. Megadóan felsóhajtottam. - Jó, tegyük fel az elméleted kedvéért, hogy esetleg megkedvelt engem. Na és? Ki az az elmeháborodott, aki összejönne egy olyan emberrel, mint én?
- Mi van akkor, ha olyannak fogad el, amilyen vagy? Ebben a világban már semmi sem tökéletes - néha eltűnődöm, hogy ez a kiscsaj a korához képest milyen intelligens és rendkívül okos. - Ó, vagy te is álomvilágban élsz, mint egy-néhányan itt, az intézményben?
- Az én világom már régóta borús és álmoktól mentes, CeCe - motyogtam, majd elvonultam a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, megszárítkoztam és felöltöztem. Hajamat kifésültem és egy laza kontyba kötöttem. Lelkes kis barátnőm még mindig az ágyamon üldögélt s a könyveimet nézegette. - Találtál valami érdekeset?
Váratlan felbukkanásom miatt összerezzent és elmosolyodva megrázta a fejét. Miután megágyaztam, CeCe és én csatlakoztunk az aulában reggelizők táborához. Eljött az ideje annak, hogy magamra öltsem a néma lány álarcát - gondoltam.
- Jó étvágyat a hölgyeknek! - haladt el mellettünk ezerwattos mosollyal az arcán Ethan. Haja mint mindig, most is tökéletesen állt s ha jól vettem észre, a mai reggelt se borotválkozással kezdte. Lehajtott fejjel megforgattam szemeimet, CeCe pedig viszonozta a terapeuta üdvözlését.
- Ha nem a legjobb barátnőm lennél, már rég elgyepáltalak volna - szűrte fogai közt a lány, tekintetét szúrósan rám emelve. Értetlenkedve felvontam a szemöldököm. - Oké, hogy visszautasítod Ethan közeledését, de legalább próbálj vele kedves lenni.
Bosszúsan felsóhajtottam, majd belekortyoltam a narancslébe. Hálát adok érte, hogy a gyümölcsleveket frissen facsarva kapjuk reggelente. A tükörtojást általában szalonnával tálalják, ami most valahogy lemaradt. Sebaj - gondoltam -, így is jóllaktam.
- Van kedved kijönni a velem a kertbe sétálni? - termett mellettem CeCe, miután leraktam a tálcámat a többihez. Aprót bólintottam kérdésére, aztán zsebre dugtam kezeimet és elhagytuk az épületet. Egy ideig csendben andalogtunk a rózsabokrok mellett s élveztük a kellemesen meleg napsugarakat. - Várom a terápiát.
- Ennek igazán örülök - suttogtam ironikusan, de mielőtt megszólaltam, a biztonság kedvéért körbenéztem. Nem hiányzott volna, ha rájönnek a titkomra. Az maga lenne a katasztrófa. - Remélem, nem kell ott maradnom a kezelés után az irodájában.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy az Ethan kezelése alatt álló lányok többsége féltékeny rád? Nem hiszem, hogy velük ennyire kivételezne, mint veled. És ez csak egyet jelent: határozottan kedvel téged - csapta össze tenyereit mindentudóan, én pedig elhúztam a számat. - De ezt már mondtam a mai nap folyamán, nem is egyszer.
- Nem tudtam elfelejteni - mondtam hangomra erőltetve némi nyugodtsággal.
- Mától nekem is Ethan lesz a terapeutám - vigyorodott el, én pedig a név hallatán megforgattam szemeimet. CeCe zavartan felsóhajtott. - A tegnapi miatt pikkelsz rá ennyire?
- Nemcsak a filmnézés játszik közre most, elárulom - mormoltam a takaróm pöckölgetve. - Tracy volt olyan kedves, hogy tájékoztatta Ethan-t a némaságomról... Ez még nem lenne semmi, ha a terápia végén nem marasztalt volna az irodájában és nem kérdezősködött volna. A válaszaimat le kellett írnom.
- Bejössz neki, ennyi - mosolyodott el mindentudóan, mire felhorkantottam. - Ne már, Liz! Te tényleg ennyire magadba vagy fordulva? Nem veszed észre, hogy egy két lábon járó tökéletesség érdeklődik irántad?
- Egy teljes napja ismer - nyögtem fel reménytelenül, de barátnőm nem adta fel. Veséig hatoló tekintettel meredt rám. Megadóan felsóhajtottam. - Jó, tegyük fel az elméleted kedvéért, hogy esetleg megkedvelt engem. Na és? Ki az az elmeháborodott, aki összejönne egy olyan emberrel, mint én?
- Mi van akkor, ha olyannak fogad el, amilyen vagy? Ebben a világban már semmi sem tökéletes - néha eltűnődöm, hogy ez a kiscsaj a korához képest milyen intelligens és rendkívül okos. - Ó, vagy te is álomvilágban élsz, mint egy-néhányan itt, az intézményben?
- Az én világom már régóta borús és álmoktól mentes, CeCe - motyogtam, majd elvonultam a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, megszárítkoztam és felöltöztem. Hajamat kifésültem és egy laza kontyba kötöttem. Lelkes kis barátnőm még mindig az ágyamon üldögélt s a könyveimet nézegette. - Találtál valami érdekeset?
Váratlan felbukkanásom miatt összerezzent és elmosolyodva megrázta a fejét. Miután megágyaztam, CeCe és én csatlakoztunk az aulában reggelizők táborához. Eljött az ideje annak, hogy magamra öltsem a néma lány álarcát - gondoltam.
- Jó étvágyat a hölgyeknek! - haladt el mellettünk ezerwattos mosollyal az arcán Ethan. Haja mint mindig, most is tökéletesen állt s ha jól vettem észre, a mai reggelt se borotválkozással kezdte. Lehajtott fejjel megforgattam szemeimet, CeCe pedig viszonozta a terapeuta üdvözlését.
- Ha nem a legjobb barátnőm lennél, már rég elgyepáltalak volna - szűrte fogai közt a lány, tekintetét szúrósan rám emelve. Értetlenkedve felvontam a szemöldököm. - Oké, hogy visszautasítod Ethan közeledését, de legalább próbálj vele kedves lenni.
Bosszúsan felsóhajtottam, majd belekortyoltam a narancslébe. Hálát adok érte, hogy a gyümölcsleveket frissen facsarva kapjuk reggelente. A tükörtojást általában szalonnával tálalják, ami most valahogy lemaradt. Sebaj - gondoltam -, így is jóllaktam.
- Van kedved kijönni a velem a kertbe sétálni? - termett mellettem CeCe, miután leraktam a tálcámat a többihez. Aprót bólintottam kérdésére, aztán zsebre dugtam kezeimet és elhagytuk az épületet. Egy ideig csendben andalogtunk a rózsabokrok mellett s élveztük a kellemesen meleg napsugarakat. - Várom a terápiát.
- Ennek igazán örülök - suttogtam ironikusan, de mielőtt megszólaltam, a biztonság kedvéért körbenéztem. Nem hiányzott volna, ha rájönnek a titkomra. Az maga lenne a katasztrófa. - Remélem, nem kell ott maradnom a kezelés után az irodájában.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy az Ethan kezelése alatt álló lányok többsége féltékeny rád? Nem hiszem, hogy velük ennyire kivételezne, mint veled. És ez csak egyet jelent: határozottan kedvel téged - csapta össze tenyereit mindentudóan, én pedig elhúztam a számat. - De ezt már mondtam a mai nap folyamán, nem is egyszer.
- Nem tudtam elfelejteni - mondtam hangomra erőltetve némi nyugodtsággal.
***
Jóformán az egész délelőttöt CeCe-vel töltöttem. A kertészek segítségével megmetszettük a rózsabokrokat, füvet nyírtunk, gyomláltunk és szebbnél szebb virágokat palántáltunk. Hogy ne piszkoljuk össze a ruháinkat, kaptunk egy-egy zöld kezeslábast meg szalmakalapot, ami a tűző naptól óvott meg minket. Gerillakommandós tevékenységünket ebédidőben felfüggesztettük, majd az étkezést követően be is fejeztük a palánták meglocsolásával. Összességében jól éreztem magam, de mint az életem során sokszor, most is volt egy aprócska bökkenő. Ethan kémet játszva leste minden mozdulatunkat, természetesen tisztes távolból. CeCe jót mulatott fancsali ábrázatomon.
- Ez már felháborító, komolyan - mondtam legjobb barátnőmnek, miközben átöltöztünk a kertészeknek fenntartott öltözőben. CeCe nevetve megrázta a fejét, majd leültetett az egyik padra s jobb oldalra söpörve a hajam, készített egy gyönyörű fonatot. - Örülök, hogy mulatságosnak tartod a szenvedésem.
- Nem szenvedned, hanem örülnöd kéne - mosolygott rám vidáman, aztán a fonat végén összekötötte barna fürtjeimet egy fekete hajgumival. - Kész is.
- Köszönöm - álltam fel a helyemről s odamentem a tükörhöz. Elismerően bólogattam és hümmögtem, majd megöleltem CeCe-t. - Menjünk, mert elkésünk a terápiáról.
- Amit nem is nagyon bánnál, igaz? - mondta elfojtott kuncogással barátnőm, én pedig bólintottam egyet. A fejembe lát ez a lány, az egyszer biztos.
10 perc múlva már Ethan irodájában üldögéltünk. Terapeutánk lazán felugrott az íróasztalára, kezeit pedig összekulcsolta az ölében. Rögtön feltűnt, hogy nem visel köpenyt. Fehér pólója lazán tapadt felsőtestéhez és izmos karjaihoz.
- Tetszik a látvány? - hajolt a fülemhez CeCe, mire játékosan oldalba böktem s megráztam a fejem. Oké, nem tagadom. Ethan nem rossz kinézettel rendelkező fiú, sőt.
- Nos, ugye emlékeztek még, hogy mi a mai téma? - nézett végig a társaságon kérdően felhúzott szemöldökkel és rejtélyes mosollyal. Egy emberként biccentettünk egyet. - Remek. Szeretném, ha elvennétek az asztalról egy lapot meg egy tollat és beszéd helyett leírnátok, milyen démonokkal, rossz szokásokkal küzdötök. Ha valaki kész, nyugodtan adja nekem oda a papírt és megbeszéljük.
- Liz, a te válaszod nagyon könnyű. Még én is tudom - kuncogott CeCe. Szúrósnak indult pillantással illettem meg a cserfes lányt, majd leírtam a válaszaim. Démonok: alkoholista és nőket bántalmazó férfiak. Rossz szokások: körömrágás és számomra a némaság.
- Négyszemközt mesélhetnél nekem a démonjaidról - a szívemhez kaptam, mikor meghallottam Ethan hangját mellőlem. Zavartan felnéztem borostás arcára. - Elgondolkodtat, hogy miért ezek a félelmeid.
Aztán odament a többiekhez és elolvasta a gondolataikat. A közel félórás eszmecserét követően Ethan ismertette a holnapi napra tartogatott témáit. Mesélnünk kell a számunkra vidám, felüdülést sugalló benyomásokról, tárgyakról vagy éppen emberekről. Nagyszerű. Ez igencsak rövid és főleg idézőjeles gondolatokból álló jegyzet lesz.
Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem, csak Ethan üldögélt mellettem a kanapén. Hatalmas, csokoládébarna szemei arcomat fürkészték. Alsó ajkát megnyalva meredt a kezében levő papírra, amin egyből felismertem a kézírásom.
- Tehát alkoholista és nőket bántalmazó férfiak. Miért? - szó nélkül elvettem tőle a lapot és egy tollat az asztalról. Az apám egy részeges disznó, a szemem láttára verte halálra azt a személyt, akit az életemnél is jobban szerettem és tiszteltem. Az édesanyámat. Vékony vonallá préselt ajkakkal adtam oda az orvosnak a papírt. Ethan arca eltorzult. - Sajnálom, Beth. Nem tudtam, hogy ennyire személyes. El tudnád mondani, hogyan dolgoztad fel anyukád elvesztését?
Nehezen. Ha nincs mellettem Helen, anyu nővére, akkor én se lennék itt. Mármint a Földön, nem az intézetben. Helen miatt jutottam ide... De miért is kell erről tudnod és miért hívtál Beth-nek? - kérdően felvontam a szemöldököm és úgy fordítottam a srác felé a válaszom.
- Mint a pszichológusod, aprócska jogom van tudni a pácienseim lelki világáról. S hogy miért szólítottalak Beth-nek? - mosolyodott el kedvesen. Bólintottam. - Gyönyörű neved van, de becézése már régebben tetszett.
Jól van, teperj csak tovább! Engem úgysem fogsz levenni a lábamról holmi olcsó bókkal. Kitudja, hány lánynál játszottad már el a macsót? - morfondíroztam Ethan arcát fixírozva. Mivel már nem nagyon óhajtottam az irodájában tartózkodni, így egy futó intést követően elhagytam a helységet. Tompán ugyan, de még hallottam a fiú rekedtes köszönését.
Aztán odament a többiekhez és elolvasta a gondolataikat. A közel félórás eszmecserét követően Ethan ismertette a holnapi napra tartogatott témáit. Mesélnünk kell a számunkra vidám, felüdülést sugalló benyomásokról, tárgyakról vagy éppen emberekről. Nagyszerű. Ez igencsak rövid és főleg idézőjeles gondolatokból álló jegyzet lesz.
Nehezen. Ha nincs mellettem Helen, anyu nővére, akkor én se lennék itt. Mármint a Földön, nem az intézetben. Helen miatt jutottam ide... De miért is kell erről tudnod és miért hívtál Beth-nek? - kérdően felvontam a szemöldököm és úgy fordítottam a srác felé a válaszom.
- Mint a pszichológusod, aprócska jogom van tudni a pácienseim lelki világáról. S hogy miért szólítottalak Beth-nek? - mosolyodott el kedvesen. Bólintottam. - Gyönyörű neved van, de becézése már régebben tetszett.
Jól van, teperj csak tovább! Engem úgysem fogsz levenni a lábamról holmi olcsó bókkal. Kitudja, hány lánynál játszottad már el a macsót? - morfondíroztam Ethan arcát fixírozva. Mivel már nem nagyon óhajtottam az irodájában tartózkodni, így egy futó intést követően elhagytam a helységet. Tompán ugyan, de még hallottam a fiú rekedtes köszönését.
Sziasztok!
Meg is érkeztem a folytatással :) Köszönjük az előző fejezethez érkezett 3 kommentárt - Hope S./Linden Sky, Anne és Shelly B.: még egyszer köszönjük a díjat ♥ -, a 4 pipát, az 1000 megtekintést és a 8 feliratkozót ♥! Bízunk benne, hogy a történet előrehaladtával többen lesztek majd ;) Várjuk véleményeiteket, akár kommentár, akár pipa formájában vagy esetleg a Chat-n :) További szép délutánt és hetet kívánunk! :) Pusszpáá evribádii,
Macy
Hey-hey!
VálaszTörlésPff, hát kezdjük is el... A rész - mint mindig - nagyon, de nagyon tetszett, egyszerűen csodálatos!
Mivel az éjszaka nem aludtam, meg anyu rám erőltette a délutáni alvást, ezért nem tudok mást mondani, tényleg bocsánat!
Már nagyon várom a következő részt, további szép délutánt, és nyarat kívánok Nektek!
Ölellek Titeket, Linden Sky <3
Hey!
VálaszTörlésRememk lett. De komolyan. Szegény Bethet viszont sajnálom. Az apja nagyon gonosz lehetett. De Ethan olyan cuki volt. És CeCe szavaival élfe bejön neki Beth.
xx Anastasia
Sziasztok!!
VálaszTörlésNos, azt kell, hogy mondjam nagyon jól írtok!! És a történet is teljesen egyedi, még sehol sem olvastam ehhez hasonló történetet, sehol sem közelítették meg a bloggerek, így a Eidhent (máshol Liamet, vagy épp a "másod főszereplőt"). A lényeg, hogy tényleg nagyon ügyesek vagytok, és így tovább:)
Sok sikert: Anne