Prológus

Mint minden este, ma is mindenki a társalgóban foglalt helyet. Itt, az intézetben bevett szokás, hogy vacsora után, pontban hét órakor elindítanak egy filmet. A megjelenés mindenkinek kötelező, nézni már nem az. Már megszokta minden itt dolgozó, hogy én vagyok az egyetlen személy, aki figyelni is szokott. Bár szinte mindig ugyan azokat a filmeket nézzük, én mégis érdeklődve nézem végig őket. Hiába láttuk már ezerszer, mégis ezek a legérdekesebb órák az intézetben. 

Lassan három éve élem itt mindennapjaimat és ez egy jó ideig nem is fog megváltozni. Az összes csoportterápián, a vizsgálatokkor, sőt, minden alkalommal amikor látnak megkérdezik tőlünk, hogy érezzük magunkat, jobb-e itt, mint otthon. Válaszolni soha nem szoktam, de azon, hogy mit mondanék el szoktam gondolkozni. Arra, hogy hogyan érzem magam, valószínűleg azt mondanám, hogy sehogy. Ez az igazság. Az összes nap ugyan az, ha nem lenne naptár a folyosókon, a szobákban, azt sem tudnám követni, hogy ma kedd van-e, vagy szerda. Hogy jobb-e itt, mint otthon? Annál a helynél minden jobb, még a pokol is. Bár nem vagyok benne biztos, hogy az idézőjeles otthonom nem egyenlő-e a pokollal. Nem lepne meg, ha az lenne. De vissza térve az eredeti kérdésre, a válaszom igen. Helen néninek köszönhetően a történtek után ide kerültem, amiért örökké hálás leszek neki. Hiába unalmasak a napjaim, mégis, boldogabb vagyok, mint voltam. Tudom, hogy hiányzik valami az életemből, mégis, jól érzem magam itt. 

Sok ember azt gondolja, hogy mi mind őrültek, esetleg bolondok vagyunk, de ez nem igaz. Ha átélték volna azt, amit mi, megértenének. Véleményem szerint az ítélkezés helyett inkább örülniük kellene, hogy velük nem történt még csak hasonló sem, hogy ilyen szintű fájdalomról még csak nem is hallottak. 

A hozzám hasonlóak, akik ilyen múlttal rendelkeznek, soha nem fognak már normális életet élni. A múlt örökké kísérteni fogja őket, engem. Mégis úgy gondolom, hogy van esélyünk teljes életet élni. Már ha egyszer kijutunk innen. 

De mi számít egyáltalán normálisnak ebben az őrült világban?

Sziasztok!
Ezennel hivatalosan is megnyitjuk a Mad World című történetet :) Macy-vel folyamatosan ötletelünk, írjuk a fejezeteket és nagyon reméljük, nem hiába :) Várjuk véleményeiteket, akár komment, akár pipa formájában ;) HA lesz érdeklődő a folytatásra, akkor publikáljuk majd :) Nem szabunk kommentárhatárt, nem fenyegetünk meg senkit sem vasvillával vagy sokkolóval... Szimplán csak jólesne néhány bátorító szó, esetleg pipa :) Előre is köszönjünk,
xx Ria