5.fejezet

Az intézet kertjét naplemente után földbe szúrt, vízálló fedővel állított lámpák világítják meg. Sokkal hangulatosabb, mint a hosszú utcalámpák. A levegőben még mindig érezni lehetett a víz és a virágok egyvelegét; nemrég locsolták fel a füvet meg a többi növényt.
Nem nagyon tudtam koncentrálni, hogy hova lépek, mert Ethan valósággal húzott maga után. A föld süppedéséből utalva a frissen palántált virágokat tiporhattuk le.
- Elviszlek kajálni. Láttam, hogy nem valami sokat ettél a vacsorából - nézett rám kedvesen, mire megforgattam a szemem. - Lefogadom, hogy éhes vagy.
Aprót bólintottam és magamban elkönyveltem, hogy Ethan igazán figyelmes agyturkász. Amikor odaértünk a srác kocsijához, szó szerint lecövekeltem a járda közepén. Egy hófehér Lamborghini parkolt a járdaszélen, a tulajdonosa pedig rekedtesen kuncogva figyelte reakcióm.
- Jöhettem volna biciklivel is, de egy picit messze lakom innen - nyitotta ki az anyósülés felőli ajtót és megvárta, míg beülök a csodajárgányba. Beleszerettem az autóba, már ha ez lehetséges. Az a fajta elegancia, ami kívülről és belül jellemezte, másodpercek alatt elnyerte a tetszésem. Elbűvölve kapcsoltam be a biztonsági övem, miután Ethan beült mellém. - Tetszik?
Biccentettem egyet, a fiú pedig büszkén elmosolyodott. Útközben zenét hallgattunk; Ethan az útra koncentrált s közben a kormányon dobolt az ujjaival a ritmusra. Rendkívül válogatós vagyok zene terén is, de ami a rádióból szólt, kifejezetten tetszett.
- Meg is érkeztünk - parkolt le negyed órával később egy gyorsétterem előtt a terapeuta. A hasam nagyot kordult, amikor beültünk egy eldugott kis box-ba. Ethan leadta mindkettőnk rendelését, aztán leült mellém és elővette a telefonját. - Van egy ötletem és ahhoz kellene a te mobilod is.
Értetlenkedve elővettem a pulóverem zsebéből, a fiú pedig elvette tőlem. Fél perc múlva halk pittyegés jelezte, hogy üzenetet kaptam. A fejemet ráztam, mikor Ethan mosolyogva visszaszolgáltatta a készüléket. Elolvastam a srác rövid mondanivalóját:

Ha beszélgetni szeretnél vagy csak jelezni akarsz valamit, így bátran megteheted. Sosem kapcsolom ki a telefonom. Kereshetsz éjjel-nappal. 

Bólintottam, ezzel tudatva Ethan-nel, hogy elolvastam és értékelem a gesztusát. Amíg a rendelést vártuk, üzeneteket váltottunk egymással. Megkérdezte, hogy milyen műfajú könyveket szoktam leginkább olvasni, milyen zenéket hallgatok és van-e olyan előadó, akire felnézek.
- Köszönjük - nézett a pincérlányra a fiú, aki ránk mosolygott és odasietett egy másik asztalhoz. Összefutott a nyál a számban, ahogy falatozni kezdtünk. Vacsorapartnerem arcát le kellett volna fényképezni, olyan idióta és mégis aranyos fejet vágott. - Úgy tűnik, ez a kaja jobban ízlik neked, mint ami az intézetben van.
Hevesen bólogattam, közben belekortyoltam a jéggel teli kólámba. Miután végeztünk az evéssel, elmentünk sétálni a közeli parkba. A Hold az ég tetején trónolt, a csillagok pedig körbevették őt. A levegő kissé csípős volt, így felhúztam a pulóverem cipzárját és még a kapucnit is a fejemre húztam.
- Fázol? - simított végig karomon Ethan, mikor leültünk egy padra. Biccentettem egyet, a fiú pedig a vállamra terítette a bőrdzsekijét. Észrevétlenül szippantottam magamba férfias kölnijének aromáját. - Amikor legutóbb egy lánynak adtam a dzsekim ugyanezzel az indokkal, ledobta magáról, mert állítása szerint kiütései lesznek a műbőrtől...
Elmosolyodva hallgattam a srác vicces, elcseszett randijairól szóló történeteit. Meglepett, hogy nekem mesélt ilyeneket, hiszen alig ismer.
- Mit szólnál, ha elmennénk moziba? - vetette fel ötletét nem sokkal később. Mosolyogva megrántottam a vállam. - Ebből nehéz leszűrnőm, mire gondoltál.
Felsóhajtottam s elővettem a telefonom, majd leírtam a gondolataim Ethan-nek:

Nekem mindegy, csak ne kerüljünk bajba. Tudod, hogy milyen szigorú a nagybátyád és az intézet szabályzata.

- Ne aggódj! Mindent kézben tartok - kacsintott rám és ismét bevetette azt, amit nemrég a szobám ajtaja előtt. Felém nyújtotta karját és várakozóan belefúrta tekintetét az enyémbe. Zavartan elfogadtam jobbját, aztán elindultunk vissza a kocsihoz. Miután bekötöttük magunkat, Ethan gázt adott.

Kezdett feltűnni, hogy nem a megszokott útvonalon vagyis nem a mozi irányába megyünk. Tekintetem a mellettünk elhaladó épületeket között cikázott. Mind-mind ismeretlen volt számomra. Úgy fél óra múlva Ethan letért egy földes útra. Egy hosszú ösvényen haladtunk végig, melyet hatalmas erdőség vett körül.
- Még mielőtt azt hinnéd, hogy elhoztalak az Isten háta mögé és a csomagtartóban levő balta segítségével kinyírlak, ami természetesen nem igaz - tette hozzá nevetve, mire felhorkantottam és belebokszoltam a karjába. Ekkor arcom lángba borult a felismeréstől; még mindig rajtam volt a dzsekije. - Semmi ilyesmiről nincs szó. Csupán eljöttünk egy... Autós moziba.
S mire kimondta, le is parkolt egy öreg Wolfsvagen bogár és egy '65-s évjáratú, azúrkék Chevy mellé. Ajkaim izgatott mosolyra húzódtak. Előkaptam a telefonom és elküldtem egy kérdést Ethan-nek:

Melyik filmet nézzük? :3

- Egy igazán klasszikus darabot, a West Side Story-t - nézett rám mosolyogva, nekem pedig még szélesebb lett a vigyorom. Az egyik kedvenc filmemről volt szó. Ethan hátranyúlt az ülés alá, aztán az ölembe pottyant egy popcorn-s zacskó. - Mit ér egy jó film kukorica nélkül?
Egyetértően bólintottam s vártam, hogy elkezdődjön a WSS. Halk sikoly tört fel belőlem, mikor az ülésem hátrébb dőlt. Terapeutám bocsánatkérő mosollyal tekerte hátrébb mindkettőnkét, hogy kényelmesebb legyen.
A film sokadjára is fantasztikus volt, egyszerűen elragadott az a modern Rómeó és Júlia szemlélet, amit felhasználtak. A tánc- és zenebetétek mind-mind telitalálat volt, mondjuk a vége elszomorított. De lássuk be: a főhősök kapcsolata alapból kudarcra volt ítélve már az elején.
Amikor elsötétült a vászon, mindketten felsóhajtottunk. Ethan félig felém fordult, miután a hátsóülésre dobta az üres popcorn-s zacskókat.
- Ideje, hogy visszavigyelek az intézetbe - mondta szomorúan, mire bólintottam egyet. Furcsa ezt mondanom, de kifejezetten jól éreztem magam. Ezt azonban nem árulom el senkinek, hiszen ismerem a benti lányokat s rögtön nekem ugranának, ha megtudnák. Feltűnt, hogy bejön nekik a terapeuta, így nem adom meg nekik azt a lehetőséget, hogy még jobban eltiporjanak.
Az intézethez közel van egy szupermarket, ahova Ethan-nek be kellett mennie. Én inkább a kocsiban maradtam és felhívtam CeCe-t.
- Hol vagy? A nővérek állandóan engem faggatnak, kész agyrém - morgolódott, persze csak megjátszva az egészet.
- Ethan elvitt kajálni, aztán megnéztünk egy filmet az autósmoziban - mondtam röviden és tömören. - Most itt vagyunk a szupermarketnél, Ethan éppen vásárol. Folyton azt figyelem az ablakból, mikor kell letennem a telefont.
- Szóval te kimaradtál a shoppingolásból? Hm, én szívesen körbenéztem volna egy olyan félistennel a fehérnemű osztályon, mint a dilidokink - magam előtt láttam CeCe idegőrlő vigyorát, amivel könnyen fel tud mérgesíteni. És ezek a megjegyzések... Kikészülök! - Mi van, ha neked is vesz valami szexis csipkecsodát?
- CeCe, kérlek! Semmi sincs köztem és Ethan között, hiába kombinálsz! - mordultam rá, majd nyeltem egy nagyot. Az említett fiú egy jól felpakolt bevásárlókocsival lépett ki a bolt ajtaján. - Most le kell tennem, később beszélünk!
- De... - meg sem várva válaszát, kinyomtam a telefont és zsebre vágtam. Találomra bekapcsoltam a rádiót és úgy tettem, mintha egész végig zenét hallgattam volna.
- Indulhatunk? - ült be mellém Ethan, én pedig felvontam a szemöldököm. Én eddig se akartam sehova se menni, ő erőltetett rám mindent. Ami jól sikerült, azt hiszem. - Hallgatás beleegyezés.
Az út további része csendben telt. Se a rádió, se Ethan nem szólalt meg. Amikor a fiú leparkolt az intézetnél, felsóhajtott.
- Ha nem bánod, bekísérnélek - szállt ki a járműből közvetlen utánam. Lassan sétáltunk végig a folyosókon, melyek erős fényben úsztak. Az éjszakára beosztott nővérek megkönnyebbülten sóhajtottak fel a nővérpultnál, mikor megláttak minket. Amikor a szobámhoz értünk, szembe fordultam Ethan-nel és odaadtam neki a dzsekijét. - Igazán jól állt neked, Beth.
Elmosolyodtam s a telefonom segítségével megszólaltam, írásos formában:

Köszönöm. A vacsit, a filmet és a kabátot. Jó éjt, Ethan!

- Neked is - simított végig a vállamon, én pedig felsóhajtottam és bementem a szobámba. Átöltöztem pizsamára, aztán lekapcsoltam a villanyt s kivételesen olvasás nélkül el tudtam aludni.

Sziasztok! 

Meghoztam a folytatást, bár kissé csalódottan... Nem vagyok önző, csak szomorú... Nem tetszik a történet? Azért nem írtok meg pipáltok? Le lehet írni, mi a probléma s megpróbálunk korrigálni rajta :) Mondhatni a Ti szavaitok a fizetségünk a fejezetekért cserébe :) Na, de nem kezdek szentbeszédbe... Köszönjük a 2 kommentárt Névtelennek és Linden Sky-nak, a 4 pipát és az 1.800 megtekintést :D Várjuk véleményeiteket, akár kommentár, akár pipa formájában! :) További szép délutánt és jó ünneplést kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy